A megfelelő szellőztetés kiemelten fontos a lakásokban, a lakók egészségét és komfortját egyaránt nagymértékben meghatározza. Tudták ezt már régen is ezért – megfelelő gépek híján – szellőző nyílásokat, kürtőket építettek erre a célra. A természetes szellőzés azonban az időjárási viszonyoktól rendkívüli mértékben függ, így nem garancia a komfortra. Sajnos az OTÉK csak a belső, ablaktalan helyiségek kényszerszellőztetését írja elő, egyébként megelégszik az ablak meglétével. Mindenki eldöntheti mennyire valószínű, hogy 2-3 óránként még éjjel is fel fog kelni 5 percre szellőztetni. Pedig erre szükség lenne, a mérések igazolják, hogy egy hálószobában a CO2 tartalom akár 2 óra alatt eléri, vagy meg is haladhatja az egészséges szintet. Az energiatakarékosság miatti szigetelések a falakon és ablakoknál erre még inkább ráerősítenek, mivel szinte légtömörré teszik épületszerkezeteket.
Németországban már kötelező része a tervdokumentációnak a szellőztetési koncepció is, amely nagy vonalakban tartalmazza, milyen megoldásokkal valósítjuk meg a szükséges légcserét. Mivel a szakmák egymásra utaltsága igen nagy, hiába gépészeti feladat, már az építésznek gondolnia kell a szellőztetésre, és teret kell engednie a gépészeti megoldások számára is.
A szellőztetés megvalósítása ma már többféle módon történhet. A legegyszerűbb megoldások a fali elszívó kisventilátorok, amelyek a komfort elvárásoknak csak egy részét teljesítik, mégis alacsony beruházási költségük és egyszerűségük miatt elterjedt és hasznos alkalmazások. Az elérhető típusok többféle vezérléssel (fokozatkapcsolás, páraérzékelés, időkapcsolás) választhatók, és így akár teljesen automatikus szellőztetésre is képesek.
A légbeeresztés legtöbbször passzívan, ablakos vagy fali légbeeresztő elemeken keresztül történik, amely legnagyobb előnye, hogy meghatározhatjuk, hol érkezzen be a levegő, így a lakás átöblítése tervezhetővé válik. A leggyengébb műszaki megoldás az ablakos légbeeresztés, ahol nincs hely megfelelő hangcsillapításra, szűrésre, a szofisztikált módszerekkel kialakított, többkamrás ablakprofilokat pedig gyakorlatilag „elrontjuk”. Valamelyest még mindig befolyásoló tényező a környezeti hatás, egy nagyobb szél huzat és hanghatást, a téli alacsonyabb külső hőmérséklet hőérzeti diszkomfortot okozhat. Valamivel kedvezőbb a fali légbevezetés, a szűrés, és hangcsillapítás végett.
Az elmúlt években és mostanában épülő többlakásos lakóépületek (lakóparkok) tipikusan ilyen megoldásokat tartalmaznak. A magasabb szinteken tapasztalható szélhatás, illetve a közös stangos szellőztetés miatt műszakilag nem használható bármilyen kisventilátor, csak a radiális típusok (nagy nyomású, légtömör visszacsapó szelepes) alkalmasak erre. A rendeleteknek megfelelve, ezek a ventilátorok elérhetők tűzvédelmi kialakítással a szintek közötti tűzterjedés megakadályozására.
A legújabb típusok szinte hihetetlen energiatakarékos meghajtással vannak ellátva, a szokásos 60 m3/h szellőztetéshez megelégszenek mindössze 6W elektromos teljesítmény elfogyasztásával. Ha hozzávesszük, hogy egy vezérléssel naponta csak kb. 25%-ot vannak bekapcsolva (azaz óránként 15 perc üzem) akkor az éves üzemi költségük alig éri el az 500 Ft-ot.
Az egyedi kisventilátoros szellőztetés, kiváltható központi elszívó ventilátorra, amely szívóoldalát csövekkel vezetjük el az egyes helyiségekbe. Itt fokozottan ügyelni kell az áthallás megakadályozásra, mert az egyes helyiségek közvetlenül összeköttetésbe kerülnek. A radiális kisventilátorokkal ellentétben, a hang szinte akadálymentesen haladhat a csőben, ezért a központi rendszereknél csőhangcsillapításra is szükség van. A központi gép teljesítménye sokszorosa a kis elszívókénak, így a zajára is oda kell figyelni és lehetőleg eleve csendes, vagy hangcsillapított típust alkalmazni.
Közös hátrányunk, hogy télen kétszeresen fizetünk a cserélt levegő hőmennyiségéért, egyszer az elszívott távozó meleg levegőben, és másodszor a beeresztett hideg levegő felfűtésénél. Természetesen létezik erre problémára is megoldás, a hővisszanyerős szellőztetés. Családi házaknál ez már teljes mértékben kidolgozott és használt rendszer, de társasházaknál, csak mostanában kezd lendületbe jönni. Az ingatlan árak jelentős emelkedésével, egy-egy lakásért jóval nagyobb összeget kell kifizetni, ahol már fontossá válik, hogy milyen műszaki színvonalú megoldások találhatók benne, mennyire magas a komfortszintje és mennyi lesz az üzemeltetés, azaz a rezsi.
A hővisszanyerős szellőztetés társasházaknál a fűtés analógiájára kétféle utat követ: lakásonkénti vagy központi. A lakásonkénti szellőztetés is ketté ágazik, ugyanis a kisebb garzon jellegűeknél a mostanában felkapott decentrális megoldásokat, míg 60-80 m2-től a lakásközponti hővisszanyerést használják, amely tulajdonképpen a csalási házas rendszer kompaktabb változata.
A legújabb fejlesztések már lehetővé teszik, hogy a házközponti hővisszanyerés szellőztetés is tudjon úgy működni, mint az egyedi, azaz az egyes lakások individuálisan változtatható, eltérő légmennyiségeket szellőztessenek. Ehhez két dolog szükséges, a központi gép állandó nyomástartással tudjon üzemelni, illetve a lakásonkénti leosztók/elosztók „okosak” legyenek, tegyék lehetővé a szellőztetés módosítását az elszívott és a befújt oldalon szinkronban.
A számos lehetőséget végigtekintve kijelenthető, hogy az energiatakarékosság jegyében felfejlesztett ajtó, ablak, fal szigetelések mellé a szellőztetés teljes mértékben felzárkózott a hővisszanyerésés megoldásokkal, és a nyilvánvaló megtakarítás mellett energiahatékony és így a környezetet kevésbé terhelő épületek megalkotásához is hozzájárul.
Kovács István
Kamleithner Budapest Kft.
Comments